
2011. dec. 5-én este kéthengeres dízel szánjával megérkezett a Mikulás hozzánk.
Az időjárás kedvező, szinte nyárias volt. Meg is jegyezte az öreg: - Sajnálja, hogy otthon maradt a fürdőruhája és a napszemüvege, a téli szerelés meg egy kicsit meleg ehhez a jó időhöz. Öt krampuszlány is a kíséretéhez tartozott, így alig fértek el a szánon.
Az idén új nagyszakállút küldtek hozzánk, aki nem ismerte rendesen az idevezető utat, na meg a forgalom is nagy volt az égi országúton, ezért Bodmérra kicsit késve érkezett.
A tavalyinál többen várták kitartóan és türelmesen a szemerkélő esőben. Mivel minden gyermek jó volt az idén, a krampuszoknak sok dolguk volt az ajándékcsomagok kiosztásával.
A gyerekek énekekkel és versekkel kedveskedtek neki.
A mikulásszán apró műszaki hibája miatt egy kis olajfolt („nagyrakás pacigombóc”) maradt utána az aszfalton.
Vértesboglárra autós kísérettel hajtott át a szán. Itt nem a megszokott sorrendben kereste fel a gyerekeket (hiába, új Mikulás, új menetrend). Az iskola előtt kezdett, innen a Kossuth u.-Rákóczi u. sarok következett, majd sorrendben a Kossuth u.-Dózsa u. sarok; Dózsa u.-Petőfi u. sarok; Tűzoltószertár végállomással.
A Petőfi utcában nem a legrövidebb úton indult tovább, tett egy kis kitérőt. Meglátogatta Nágl Róza nénit, akinél már sok-sok éve nem járt. Hiába, a 21 dédunoka rengeteg feladatot jelent...
Minden állomásán lelkes gyerekek és felnőttek várták a nagyszakállút. Volt ahol a felnőttek is énekeltek neki egy dalt. Az út végén most sem felejtette el Leitgib Marcsit. Mivel ő is jó volt, neki is adott csomagot.
A sok-sok ajándék kiosztása után a Mikulás a krampuszokkal az önkormányzati hivatal udvarában pihente ki az út fáradalmait. Itt a szülők vendégelték meg őket forralt borral, meleg teával és finom süteménnyel.
Az este végén a jövő évi viszontlátás reményében búcsúztunk a fáradt Mikulástól és kísérőitől, akik ezután elindultak a hosszú hazafelé vezető úton.
Ha felnéztek az égre, talán még most is látjátok a nyomukat…
*****
Egy 4. osztályos fogalmazás-füzetéből:
"A Mikulás Vértesbogláron
Hétfő este megérezett a kedves Mikulás. Szán helyett lovashintóval jött, mert a mi kis falunkban hó helyett eső várta. A gyerekek az utcákon énekszóval és verssel köszöntötték, majd a Mikulásház udvarára kísérték a Nagyszakállút. A szépen feldíszített és kivilágított udvaron finom teát és süteményeket kóstolhattunk. Még a Mikulásnak is ízlettek a sütemények. Ezt onnan tudom, hogy csupa morzsa volt a szakálla.
Jövőre is gyere Miki!"