Zarándoklat Mariazellbe

2011. 07. 19.

Zarándoklat Mariazellbe

 

A mariazelli utunk reggel 5 órakor vette kezdetét. Két busszal indultunk neki, akkor még nem sejtve, hogy milyen élménydús és kalandos utunk lesz. A zarándoklaton csákvári, újbarki és szári hívők és kirándulók is velünk tartottak. Reggel a buszon ráhangolódva Máriazellre rózsafűzérrel kezdtünk Nágl Marika néni segítségével. Majd az Alpok kezdődő, ugyan még csak kicsiny dombocskái között remek hangulatban kezdetét vette az egyházi énekek közös éneklése magyar ill. német nyelven.

Ahogy egyre közelebb és közelebb értünk a célunkhoz úgy lettek egyre nagyobbak a hegycsúcsok. Aki egyszer eljut Ausztriába, ne hagyja ki Alsó- Ausztria csodálatos hegyeit. Az elénk táruló látványra nem találtuk a megfelelő szavakat. A hegyek között legelő tehenek láttán csalódnunk kellett abban, hogy itt azok mégsem lilák, de ezen persze nem sopánkodtunk túl sokáig. Szerencsénkre a jó Isten kegyelmébe fogadott bennünket és remek időnk volt.

Miután megérkeztünk Máriazellbe, első utunk a temetőbe vezetett, ahol a csákváriak és jó néhány boglári részvételével megkoszorúztuk Eszterházy Móric sírját. Ambrózy Tamás atya mondott beszédet, majd fél egykor kezdetét vette a szentmise a Bazilikában. Előtte a máriazelliek kedves köszöntésében volt részünk. A misét szintén Ambrózy Tamás celebrálta, Nágl Marika néni, Mohl Éva és két szári lelkipásztori kisegítő közreműködésével. A misén Laub János orgonált és Mohl Fecó trombitált. Nagyszerű zenéjük akkora élményt nyújtott a hatalmas templom falai között, hogy még azok is megdicsérték, akik nem tartoztak csoportunkhoz.

Délután 4 órától a Kálvárián végigjártuk Krisztus keresztútját. Ezután megnéztük a Mechanikus Betlehemet (Mechanische Krippe), melyet egy helyi család készített több generáción keresztül. A csodálatomat a szombathelyi zarándokok vívták ki, akik időt, energiát nem sajnálva 160 km-t tettek meg gyalogosan 4 nap alatt. Szabadprogram keretében megismerkedtünk a városka nevezetességeivel. Mariazell Közép-Európa egyik legjelentősebb Mária-kegyhelye, évszázadok óta keresik fel a zarándokok a csodatevő Szűzanya segítségében bízva. A varázslatos tájak közt, az Alpok hegyvonulatainak ölelésében, egy nyugodt völgyben elhelyezkedő várost méltán emlegetik Stájerország ékszerdobozaként. Aki egyszer eljut Máriazellbe, ne hagyja ki az ottani nevezetességnek számító gyomorkeserűt (magenlikört), amely 33 különböző gyógynövényből készül és igazi kuriózumnak számít, valamint a mézeskalácsot (lebkuchent) sem, amit helyben készítenek.

Este 6 órakor indultunk haza, és még utoljára megtekinthettük Ausztria hatalmas hegyeit. A hazafelé vezető úton a kedélyeket egy osztrák hölgy füstfelhőbe borult autója borzolta, kinek segítségére sietett a buszsofőrünk, aki ura volt a helyzetnek. A fáradtságtól és a melegtől elpilledve, de élményekkel gazdagodva este 11 órakor érkeztünk meg kicsiny falunkba. Elmondhatom, hogy vallásos és nem vallásos kirándulóként egyaránt megtapasztalhattuk a hely különlegességét, ahol mindenki nyugodtan, mosolyogva közlekedik, nagy szeretettel segít másoknak tájékozódni, és a városka szépségeit megismerni.

Úgy gondolom, hogy mindannyiunk nevében köszönetet mondhatok Nusinak (Mohl Annának), aki sok energiát és fáradságot nem kímélve megajándékozott bennünket ezzel a csodálatos kirándulással.

 

Végh Anett

Vissza | Nyomtatás | Lap tetejére