Falunap a közösségért

Vidám, jó hangulatú rendezvény részesei lehettek azok, akik részt vettek a május 30-án rendezett falunapon. A méregdrága sztár előadók helyett inkább a helybéliek által alkotott egyesületek munkájának bemutatására helyeztük a hangsúlyt.

Egy élményekkel teli, vidám napot töltöttünk együtt. A hangsúlyt a gyerekekre, a családokra, a helyi közösségekre helyeztük. Mindenki tett valamit a közösbe, és ebből a sok kis „adományból” egy nagyszerű élmény kerekedett.

Jó érzés volt látni és tapasztalni, hogy egy piciny kis településen mennyi lehetőséget tudunk nyújtani a mozogni és nyüzsögni szándékozók részére. Nem kell hozzá semmi más, csak néhány hiteles ember, aki egyéniségével képes egy csoportot összefogni és képezni. Önfeledt mosollyal és őszinte csodálattal figyeltük a mazsorettek bemutató gyakorlatait, akik hihetetlen sokat fejlődtek a múlt év óta. Érdekes és látványos fellépést tartott a közelmúltban alakult, de szoros kötelékben működő lovas tornával foglalkozó egyesület. Meglepetést okozott és izgalmas alkalom nyílt betekintést nyerni a jóga világába, néhány szép gyakorlat tükrében. Büszkék vagyunk az önszerveződött csoportokra, mert élettel töltik meg a hétköznapokat is.

Nagy sikert aratott Náglné Marika néni színes előadásmódja, és nevetésre fakasztotta a néző közönséget a mesék története. Jól mutatta ez az alkalom is, hogy a mese nincs korhoz kötve, a felnőttet is képes bűvöletbe ejteni.

A polgármesteri köszöntő után meghitt kis ünnepség keretében került sor az önkormányzat által adományozott kitüntetések átadására. A község képviselő-testülete „Vértesboglárért” díszoklevelet adományozott Albert Sandmair, német állampolgár részére, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a Pyrbaumi testvér települési kapcsolat kiépítésében. Ugyancsak „Vértesboglárért kitüntetést adományozott a képviselő-testület Hajdúné Juhász Andreának, aki több éve aktív szervezője és résztvevője a falu rendezvényeinek. A képviselő-testület Vértesboglár díszpolgára címet adományozott Nágl Jánosné, Róza néni részére, aki az egyházi élet területén végzett több évtizedes, kiemelkedő munkát.

A kitüntetések átadása utána játék és a szórakozás következett. Hangos sikítozás hallatszott a légvár felől, ahol kicsik és nagyok csúszkáltak halált megvető bátorsággal ég és föld között. Ragyogó szemek, fülég érő szájak és vidám kacagás kápráztatta el az éppen arra járó, vagy beszélgető embereket. Izgalmas versenyek tarkították a délutánt, sok-sok mozgással, és még nagyobb nyerni akarással fűszerezve. Közben már hangolt a színpadon Viszló Boglárka, aki duettet énekelt Szalma Gyulával, akihez később gitárkísérettel csatlakozott Janóta Zoltán is. A műsorszám végén a gyerekekkel teljesedett be a produkció, egy közösen előadott  örökzöld nóta dallamaival. A vastapsnak igencsak megörült az alkalmi együttes, ezért kissé nehéz volt lekönyörögni Őket a színpadról.

A tűzoltó egyesület megjelenése most is izgalmakat keltett, hisz a fecskendők világa, a precíz egymásra épülő szerelés a tűzoltás egyik alap feltétele. A katonás vezényszavak, a bátorság pedig mindem ember számára vonzó. A gyermekek élvezettel végezték a feladatot és boldog arccal lőttek célba a hosszú vízsugárral.

Az aszfaltos sportpálya fekete flaszterén vidáman pattogott a labda a gólvágók lába nyomán. Férfias küzdelem alakult ki a focisták között, s a véget jelző sípszóval eljött az igazság pillanata, győzött a jobbik.

De ezzel nem ért véget az izgalmak sora, most következett a 8. osztályosok által felállított májusfa kitáncolása. A sramli zenére Sárosiné, Teri néni hosszú kígyózó sorban egymásba kapaszkodó társasággal táncolta körbe a sudár fenyőfát. A nyílegyenes törzsű tűlevelű koronáját az ég felé emelte, tudta, hogy élete bevégeztetett. A nagyfiúk felsorakoztak, majd Szabó Ferenc farkasszemet nézett az égig érő fával, s a győztes nyugalmával megrántotta motorfűrésze bajszát. A csillogó lánc sikítva harapott a fába, amely recsegve dőlt az oldalára és hatalmas csattanással terítette be az udvart. Ezután már nem volt más hátra, mint megenni a megérdemelt jutalmat, egy tálca ínycsiklandó tortaszeletet.

Eközben a hátsó udvar füvén vígan körözött, hátán a gyerekekkel a Vértesboglári Lovas Egyesület két hátasa. Frankó Balázs, a csapat vezetője a tőle megszokott fiatalos hévvel igazgatta a várakozó sorokat. A lovak szemében apró mosoly csillogott, hisz ők is azt érezték, amit gazdájuk, hogy a gyermekeknek örömet szerezni a legszebb dolog a világon.

Az óvónénik előtt hosszú sorok kígyóztak türelmetlenül, már mindenki elképzelte az arcán a hamarosan megfestendő mesefigurát. Miután elkészült az új fej, nevetve néztek egymásra. A kisebbek büszkén mutogatták szüleiknek a lufiból hajtogatott eszközöket.

Aki pedig megéhezett, nem kellett mást tennie csak elballagni a szülők által megrakott asztalhoz, ahol mérhetetlen halmazban, de katonás sorokban várakoztak a palacsinták. Az egyik belseje savanykás lekvárral, a másik édes csokoládéval, a harmadik barna kakaóval kínáltatta magát. A másik asztalnál ropogós lángosok sorakoztak, pirosra sült orcájuk oly kívánatos volt, hogy az ember élvezettel harapott az oldalába. Az óvoda konyha szakácsai ismét megmérettek, és kiválónak találtattak. A délután már a végét járta, lassan elérkezett a vacsora ideje. A tűz már szunnyadozni kezdett, a fekete üstből vígan szálltak a semmibe a szürke füstkarikák, hisz ők már érezték, hogy tökéleteset alkottak. A helybéli asszonyoknak már nem kellett mást tenni, mint néha megkeverni az ínycsiklandó illatokat árasztó, füstölt csülökkel megbolondított székely káposzta irgalmatlan rakását. A Német Nemzetiségi Önkormányzat tagjai forgatták a fakanalat, ördögi tudományukat mi sem bizonyítja jobban, mint az üst üresen tátongó feneke. Mire ember módjára tele ettük magunkat, addigra felkészült a zenekarunk is, és elérkezett az est csúcspontja, kezdődött a buli. A „Kapuzárási Pánik” fergeteges hangulatot varázsolt a színpad köré, a táncoló közönség együtt énekelte az előadókkal az „ütős” dalokat. Bár erősen besötétedett, a jókedv szűnni nem akaró fokára hágott, így csak sokadik nekifutásra tudott az együttes elköszönni.

Mindenkinek köszönöm az önzetlen munkáját, a szervezésben, lebonyolításban nyújtott segítségét. Külön köszönöm a helyi általános iskolának a rendezvény támogatását a zenés műsorokhoz.

Sztányi István

polgármester