Mátyás király táborában jártam

Egy napon Mátyás király hadjáratra hívta katonáit, hogy elfoglalják a Vértes egyik legszebb pontját, a Diós fennsíkot. El is indult népének apraja-nagyja, a hat évestől a 14 évesig, hűségesen engedelmeskedve uralkodójuk akaratának. A közel négy tucatból álló sereg öt csapatot alkotott, majd Mátyás nyomát követve próbálta megfejteni a furfangos király rejtjeleit az út mentén.

Legnagyobb ellenségük az időjárás volt, mert az égiek olyan esőt zúdítottak le, hogy a haditervhez képest csak másnap indulhatott a menet. Az út izgalmas volt, titkokkal és várakozással teli gyermek zsivaj vibrált a levegőben. A tikkasztó meleg tündöklő fényével már kiégett barnába öltöztette a legelőket, csak a mezei katáng égszínkék virága és az ég felé törő ökörfarkkóró sárga szirmai mutogatták, hogy bizony még nyár van. A Nap már igencsak delelőre hágott, mikor az első csapatok elérték a táborhelyet. A Vértes legszebb ruháját öltötte magára, és olyan panorámával tárulkozott elénk, hogy a szánk is tátva maradt a látványtól. A fennsíkról letekintve hanyag összevisszaságban helyezkedtek el a tüskés cserjék, távolabb a hatalmasra nőtt tölgyek sorakoztak katonás rendben. Minden így volt tökéletes, ahogy a természet megalkotta, a legkiválóbb művész, a legfinomabb ecset sem festhetett volna szebbet.  A látványban volt valami misztikus, gondolatokat ébresztő vibrálás, ez volt az a hely, ahol gyökeret eresztett a lábunk. S mint egy jó rendező, a Teremtő ezekhez hozzátett még egy mézédes adalékot, a legdrágább kincsét, amit adhatott, azt a sok gyermeket, akiket gondjainkra bízott erre a pár napra. Próbáltunk megfelelni ennek a kihívásnak, amelyet Weöres Sándor fogalmazott meg: „A gyermekhez nem leereszkedni kell, hanem felnőni hozzájuk.” Ennek szellemében szerveztük a tábor életét, a programokat, minél több önállóságot biztosítva a résztvevőknek.

Hamar elszaladt ez a négy nap, amelyet tömény, élményekben gazdag események kísérték, sok-sok játékkal és vidám nevetéssel. Felejthetetlen az élmény, amit a környezet ébresztett bennünk, az érzés, amit a gyerekek pajkos jókedve okozott. Mi felnőttek, mint egy jó ételhez csak hozzátettünk néhány adalékot. Nem kellett hozzá más, mint érző lélek, nagy-nagy szív, és egy csipet szeretet. Ezt az egyszerű receptet szeretném mindenki figyelmébe ajánlani, hisz ez használható a hét minden napján.

Tisztelt Szervezők!

Hálás köszönet Nektek a lelkiismeretes munkáért, a sok-sok fáradozásért, kárpótoljon benneteket mindenért a fotókból áradó vidám nevetés! És ha majd a zord tél fagyos szele csiklandozza arcotokat, jusson eszetekbe a Diós izzasztó hősége. Ezt a meleget télen is érezni fogjátok, mert ez belülről árad. Kívánok Nektek sikeres, szép napokat, és bízom a jövő évi folytatásban!

Kedves Gyerekek!

Felejthetetlen napokat töltöttünk együtt, aminek kimondhatatlanul örülök. Bízom abban, hogy a Ti lelketekben is kikel majd az a kicsiny, apró mag, amit szeretettel próbáltunk elültetni. Ő jelenti az emlékezést, gyökerei pedig a ragaszkodást szimbolizálják egymáshoz, a minket ölelő környezethez.

Jó volt veletek, szervusztok, jövőre újra együtt!!!

Sztányi István

A táborban készült további fotók itt megtekinthetők.